A válság következtében sokan leálltak a kezdeményezésekkel. Mintha minden törekvést visszafogtak volna azért, nehogy rosszul süljön el, nehogy az amúgy is leszűkült lehetőségek közül egy kedvezőtlent ragadjanak meg.

A viselkedési minták a szervezetben felülről lefelé ragadósak. A jó is, a rossz is: a karizmatikus vezetőt követik, de sajnos a hezitálót is...

A maximalista emberek a legnehezebben fejleszthetők. Az ő világ- és énképükbe ugyanis nem fér bele a hibázás. Következésképpen nem hajlandók belátni azt sem, hogy van, amiben ők is hibáznak, van, amiben ők is fejlődhetnének.

Baj-e, ha a munkatársak között nincs egyetértés? A munkahelyi konfliktus véleményütköztetés. Az ütközés pedig kell az embernek! De tudni kell kezelni!

Jó ideje halljuk, hogy a hazai vállalatoknak változtatniuk kell menedzsment módszerükön - persze, vannak jó példák is, amik kontraszthatással erősítik a fenti vélemény jogosságát. A gazdasági helyzet szorítása segít változtatni, mert most már tényleg nem megy tovább ugyanúgy, mint eddig.

A mérés nem egyszerű dolog. A probléma gyökere nem az, hogy miért vagy hogyan mérjünk, hanem hogy egyátalán mi mérhető?. Az ugyanis nem kérdés, hogy csaknem mindent mérnek… de nem is válasz. Dr. Baracskai Zoltán egyetemi tanárral és üzleti coach-csal arról beszélgettem, mit érdemes és mit lehet mérni?

Más vezető a vállalatvezető, az ügyvezető, az osztályvezető és a munkavezető, ez nyilvánvaló. De vajon lényegesen mások-e a vezetők az eredményes vezetőfejlesztési módszer szempontjából? Dr. Baracskai Zoltán üzleti coaching oktatóval folyytatott beszélgetés alapján bemutatom, mivel kell tisztában lenni ahhoz, hogy a különböző fejlesztési módszereket tudatos alkalmazzuk.