A mérés nem egyszerű dolog. A probléma gyökere nem az, hogy miért vagy hogyan mérjünk, hanem hogy egyátalán mi mérhető?. Az ugyanis nem kérdés, hogy csaknem mindent mérnek… de nem is válasz. Dr. Baracskai Zoltán egyetemi tanárral és üzleti coach-csal arról beszélgettem, mit érdemes és mit lehet mérni?

Dr. Baracskai Zoltán két évtizede dolgozik coachként vezetőkkel, több hazai és külföldi egyetemen oktat emberi gondolkodást, problémamegoldást és döntéshozatali módszereket, de egyedi előadói stílusa, lényegmegragadó szemlélete miatt a menedzsment konferenciák szívesen látott előadója is.

A Budapesti Műszaki Főiskola Főiskolán 2007-ben, impozáns oktató gárdával elsőként beindította üzleti coach képzést hallgatóinak a következő példával vezeti be a mérés tárgyát: „Képzeljük el, mi történik vajon akkor, ha az előadó megkérdezi hallgatóságától, ki a legcsúnyább nő a teremben? Jó esély van rá, hogy nem jön semmiféle reakció. És ha a legmagasabbat kell kiválasztani? Akkor valószínűleg beindul a méricskélés, a sorrend felállítása és megkapjuk a választ. Ez utóbbi mérhető, vagyis igazolható, ezért az állítás is felvállalható. Az első kérdésre sem nehezebb ám a válasz, csupán más világképet követel. A szépséget nem lehet megmérni, de ugye, az ember képes eldönteni, ki a legszebb!”
A fenti, eléggé egyértelmű esetben gondolkodás nélkül el tudjuk dönteni, érdemes-e mérni vagy neki se álljunk. De vajon miért mérik meg, hány fok van árnyékban, amikor árnyék sehol nincs?

Piros, lapos és a legdrágább a világon
Ugye, nem tudjuk kétséget kizáróan megmondani, mi ez. Milyen tehát a jó adat, aminek alapján dönthetünk?
– Három mutató alapján: 1400 cm3, metál színű és egy megbízható gyártótól való, bárki számára jó eséllyel felismerhető viszont az én autóm, mert ezek illenek egy autóra. Kevés adat is elegendő lehet tehát a felismeréshez. De ha azt mondom: piros, lapos és a legdrágább a világon? Ebből a leírásból az én notebookom felismerhetetlen. Azért, mert tényekből akkor lehet felismerni valamit, ha előbb láttuk az egészet. – magyarázza az adatok értelmezésének problémáját Dr. Baracskai Zoltán. Elképzelhetetlen viszont, hogy adatok felsorakoztatása elegendő valami teljesen ismeretlen megismeréséhez.
Az adatok másik dilemmája az adatgyűjtés.
– Ha egy előadáson csak egy hallgató jelenik meg, az mutat valamit – talán rossz az előadó. De előfordulhat, hogy nincs fűtés a teremben vagy kitört a sárgaságjárvány – ilyen adatunk azonban nincs. Hogy ne csapjuk be magunkat, érdemes tudatosítani: a mérés arról szól, hogy elgondolkodjunk róla, és nem arról, hogy hitvilágot építsünk! Sokan azt hiszik, hogy ha mérnek, akkor objektív lesz az ítélet, a mérés mégis szubjektív, mert a következtetés mögött az én hipotézisem van. Igazolni pedig mindent lehet. A hipotézisben azt feltételezem, amit akarok és ugyanazzal az eredménnyel bármit meg is tudok magyarázni. A feltételezés, hogy a mért események között van összefüggés, alátámasztható tényekkel, ha azokat a tényeket használjuk, amik ott és akkor kellenek. Azt viszont, hogy mi kell, a szubjektum mondja meg. Könnyen téves következtetésre juthatunk, ha nem arról gyűjtünk adatot, ami minket érdekel.

A döntésekhez nem mindig kellenek mérések
– A magánéletben a többség jól eltalálja, mit kell mérni és mit nem. Amikor lakást veszünk és megnézünk egy 87 m2-est, nem igazán fontos a négyzetméter, mert látjuk, hogy elférünk-e benne. Ugyanígy nem mérjük meg, amikor iskolába megyünk, hogy hány embernek tetszik és hánynak nem. Megmérhetnénk, de nincs rá szükség, mert valamikor már megtanították nekünk, melyik a helyes döntés. Kinek-kinek más. Sokan mondják, milyen szerencsésnek érzik magukat, hogy a hobbijukat űzik szakmájukként. De pont a fordítottját is lehet dönteni, hiszen az is logikus, ha valaki nem akar a hobbiból munkát csinálni. Egyik esetben sem végeznek mérést.. A személyes tudást használjuk ilyenkor, ami a tanult, mérésekkel igazolt tudáson túl szavakkal nem kifejezhető, szubjektív megtapasztalt elemeket alkalmaz, úgy mint hozzáértés (érzék), sejtés vagy események. – kapjuk az egyszerű magyarázatot Dr. Baracskai Zoltántól.
– Az üzlet világában mintha ennél szigorúbban vennénk a méréseket, így van?
– Az üzleti életben annyi a különbség, hogy gyakrabban kérik az igazolást. Az üzletelés puhább részére az jellemző, hogy előbb meghozzuk a döntést, aztán jön a mérés. Hogy melyik gépet vegyük meg, azt szépen meg lehet mérni. De hogy kell-e 100 darab, azt már nem. Itt jön be a félelem és a biztonságra törekvés. Van egy elképzelés arról, mit várunk a jövőben, ami nem mérés, hanem egy gondolkodási folyamat eredménye. Azután végzünk méréseket, hogy „igazolni” tudjuk a feltevésünket, mert egy határozott válasszal sok embert meg lehet nyugtatni. De a jövővel kapcsolatban nincs adatunk, nem valós igazolásáról van tehát szó! A spekulálást és a döntést nem lehet méréssel megspórolni. Csak azt lehet, hogy a döntést úgy támasztjuk alá, hogy abba ne lehessen belekötni.

A mérés bajnokai
A fentiekből látjuk, hogy már a mérés előtt meg kell hozni egy bölcs döntést: a mérés szükségességéről és annak tárgyáról.
– És ez a nehezebbik része. Ha körülnézünk, mik ma a divatos tanulmányok, azt látjuk, hogy egyre lehetetlenebb dolgokat mérnek meg – valószínűleg, mert ezek nagyobb figyelmet vonnak magukra. Pedig kevés dolog van, amit le lehet mérni! Azt lehet, amihez van mérce, megalkudott mérték – mint hány éves, hány kiló, stb. De elkezdték mérni az emberek elégedettségét is, holott a mérhető paraméterek és az egész között kétséges az ok-okozati összefüggés. A másik baj, hogy ezekhez a dolgokhoz a mércét is a kitalálója szabja meg. Márpedig, ami nem megszámolható, ott a hozzá illesztett mérce is csak eszmei konstrukció, csúnyán mondva kitaláció. Ha például arra akarunk rájönni, hogy nem vagyunk motiváltak, akkor olyan mutatót találunk, amiből az jön ki. De találhatunk olyant is, hogy motiváltnak látszódjunk. Ezért a motivációt nem lehet mérni!
Karl Popper, A historicizmus nyomorúsága című művében bemutatja, hogy az ember-ember kapcsolatú rendszerek nem a fizika törvényei alapján működnek.
– A rendszereknek, ami alatt a rendezett elemek halmazát értjük, kilenc szintje van: térkép, gőzgép, termosztát, sejt, növény, állat, ember, embercsoport és transzcendentális kapcsolatok. Ismeretünk a harmadik szintig kielégítő. Sokan egyszerű és könnyen szabályozható rendszer alkotásával szeretnének rendet teremteni vállalatukban. Az emberről keveset tudunk, az embercsoportról még annyit sem, nem alkalmazhatjuk ’hát rá a termosztát tulajdonságait, vagyis nem lehet egyszerű struktúrákkal, alapértékek mérésével és beállításával rendet teremteni.

És a mérés igazi bajnokai
Mérhető tehát az, amihez van elfogadott vagy előírt mérce. És van hipotézis, amit igazolni akarunk.
– Az üzleti folyamatok millió olyan dolgot produkálnak, amiben a mérési eredmények nem segítik a döntést, nem spórolják meg a spekulálást, mert nem lehet igazolni! Ha például ugyanezen a napon az utóbbi 100 évben 32-szer esett a hó, akkor van esély, hogy ma is esni fog, de a hó nem eshet 32%-ban, tehát nincs igazolás arra a döntésre, ha hótaposó csizmát húzunk fel. Az üzleti folyamatokra is érvényes, hogy vannak egyszerű és bonyolult folyamatok. A determinisztikus az egyszerű folyamat, amikor minden jelnek egy jelentése van. Az egyszerű folyamatokat mindenki megtanulhatja, és akkor mindenki egyformán cselekszik. Innen következhet az, hogy ha egy vállalat megvásárol egy technológiát, akkor növeli a produktivitását és ugyanolyan eredményre lesz képes, mint a technológia kifejlesztője. De mi lenne akkor, ha mindenki ugyanannyi terméket állítana elő, ugyanakkora költéséggel?
A kérdés sejteti, hogy ami fontos, az nem az egyszerű, hanem a bonyolult folyamatokon múlik.
– Minden, ami emberi gondolkodással kapcsolatos, bonyolult folyamat, ahol a jelnek több olvasata lehet. Ha például a férfi a találkozóra piros rózsát visz, a nő örül. De képzeljük el, hogy másnap a rendőrtisztnek visz piros rózsát. Biztos, hogy ugyanaz lesz az eredmény? Ahol a jelnek több olvasata, több jelentése van, ott nincs mérés!

Az üzletelés lényege, hogy nem tudjuk azt a képletet, hogy fog mozdulni a világ. Persze, az emberek nem szeretik a bizonytalanságot. De minden nagy üzlet, amikor megszületik, bizonytalanság. Biztos új üzlet nincs! – mondja végezetül Dr. Baracskai Zoltán, gyakorló üzleti coach.

Petrány Viktória