Komoly feszültséggel jár, amikor álláskeresésre kényszerülünk, főleg, ha nincs elképzelés. Még ha van is sok lehetőség, nem mindig vonzó a talált megoldás. És olyan is van, hogy nincs sok lehetőség. Akár érdemes, akár muszáj állást keresni, a tudatos álláskeresés hosszabb távú eredménnyel kecsegtet, mint lecsapni az első adódó lehetőségre.

Egy új állást komolyan kell keresni, mindegy, hogy személyes indíttatásból dönt úgy valaki, hogy újba vág bele, vagy mert a munkahelye szűnt meg. A „komolyan” azért hangsúlyos, mert – hacsak nincs óriási szerencséje valakinek – a tapasztalat azt mutatja, hogy a keresés több hónapig tartó munka!
A másik, amiért fontos beszélni a keresésről, az a munkaerőpiac és és megszerzett képességeink természete. Gyorsan elrepül bár az egy munkahelyen töltött két-három vagy több év, a munka világa még ezt a sebességet is képes túlszárnyalni, és olyan új pályákat kreál, amiket érdemes megismerni!

Hogyan és hol kezdjem a keresését?
Ha a kérdés felmerül, akkor a válaszom biztosan ez: ne a kereséssel kezdje! Mielőtt ténylegesen állást keres, tájékozódjon! Máskülönben könnyen megeshet, hogy a fölöslegesen benyújtott álláspályázatok sora kedvét, hitét, önmagába vetett bizalmát veszik.
Mi is történik akkor, amikor kinyitja az Expresszt vagy valamelyik internetes állásportált, és mindenhová elküldi a pályázatát, ahol eleget tesz az állás követelményeinek? Ilyenkor az anyós, a férj és a barátnők meggyőződésből hangoztatott szlogenje, miszerint „növeled az esélyedet, ha minél több helyre pályázol” ellenére az történik, hogy kiteszi magát sok-sok elutasításnak. Persze, ha szerencséje van – de csak akkor –, beüthet egy elfogadható álláslehetőség.
Ennél tudatosabban is lehet állást keresni, amennyiben a keresést megelőzően tájékozódik.

Új pályák, új elvárások
A kérdés ugyanaz: hogyan és hol tájékozódjak? A válasz, hogy mindenhol és bárhogyan. Nem rossz böngészni az állásajánlatok között sem, különösen a feladatleírásokban, mert akkor a fent már említett új pályákra is felfigyelhetünk. Emellett pedig el kell kezdeni kinyitni a tudatot a „munkára”. Meghallani, amikor a bennünket körülvevő emberek a munkájukról beszélnek, a tévében vagy sajtóban egy hivatásról hallunk, ami pozitív érzést vált ki bennünk. Nagyon fontos, hogy az érzés belül, úgy szív táján jelentkezzen, ne az agyban. Ne azzal győzze meg magát, hogy végtére is, a szomszéd jól megél abból, amit csinál, és még időben haza is tud jönni. Ha valamin feltétlenül agyalni szeretne, abba érdemes belegondolni, hány évet kell munkában eltölteni a nyugdíjig! Szóval, hosszú távon jobban jár, ha valamennyire képes szeretni, amit csinál.

A hirdetésekben – és a valóságban is – a vonzó feladathoz mindig társul egy alapkövetelmény, amelyet a munkáltató elvár a munkakört betöltővel szemben. Akkor is, ha nem szeretne pályát változtatni, érdemes a hirdetések feladat és elvárás részeit tanulmányozni, hiszen munkába visszatéréskor a munkaerőpiacra tér vissza a kismama, ahol bizony erős a verseny! Tudatosítsa magában, mely képességekkel rendelkezik, esetleg vannak-e hiányosságai a megcélzott állás legújabb követelményeihez képest. Ha időben tájékozódik, lesz ideje pótolni a hiányosságokat – mint idegennyelv-ismeret, számítógépes jártasság, vagy jogszabályi ismeretek.

A tényleges álláskeresés
Fárasztó ugyan megtalálni a megfelelő munkát – főleg, ha előbb magunkban kell megkeresni. De annak sincs könnyű dolga, aki világosan tudja, mivel szeretne foglalkozni, hiszen neki is meg kell találnia a helyet vagy a foglalkoztatási formát.

Ha megvan az elképzelés a tevékenységről, következhet a keresés. A szokásos források – sajtó és internetes álláshirdetések mellett javaslom, bátran mondja el ismerőseinek, hogy állást keres. Több fül többet hall!

Petrány Viktória