A vállalati aktivitás gátjai

A válság következtében sokan leálltak a kezdeményezésekkel. Mintha minden törekvést visszafogtak volna azért, nehogy rosszul süljön el, nehogy az amúgy is leszűkült lehetőségek közül egy kedvezőtlent ragadjanak meg.

Új: 
Régebbi

40 fok árnyékban, de árnyék sehol

A mérés nem egyszerű dolog. A probléma gyökere nem az, hogy miért vagy hogyan mérjünk, hanem hogy egyátalán mi mérhető?. Az ugyanis nem kérdés, hogy csaknem mindent mérnek… de nem is válasz. Dr. Baracskai Zoltán egyetemi tanárral és üzleti coach-csal arról beszélgettem, mit érdemes és mit lehet mérni?

 

A rossz minta is ragadós

A viselkedési minták a szervezetben felülről lefelé ragadósak. A jó is, a rossz is: a karizmatikus vezetőt követik, de sajnos a hezitálót is...


Közhely vagy közismert tény, hogy a karizmatikus vezető mögé felállnak a dolgozók. Miért?
Mert jólesik átvenni a mintát, amit képvisel, hiszen sikeres. Valójában a munkatársak tudat alatt tanulnak tőle. A rossz hír, hogy ha nem tudatosan tesszük, akkor a "rosszat" (értsd: nem kellemeset, kevésbé sikereset) ugyanúgy el fogjuk sajátítani.
A bizalmatlan vezető például, aki mindig ellenálló a mástól érkező javaslatokkal szemben, ezt a mintát adja tovább; azaz előbb vagy utóbb a szervezet minden középvezetője, majd általuk a munkatársak is elutasítóak lesznek, ha másé az ötlet. Egyszerű lenne átlátni a mintakövetés folyamatát, ha itt megállna a hatása. De itt nincs vége.
A viselkedési minta továbbgyűrűzik a szervezet reakcióiban: az előző esetnél maradva, amikor a vezető úgy érzi, hogy nagyon időszerű volna megoldani egy fennálló problémát, ám elfogadott megoldási javaslat nincs (lévén, hogy mindet elutasítottuk), fentről lefelé elindul a vagdalkozás: miért tartjuk fenn ezt a rémes helyzetet, miért nincs még megoldás? … és fejét készül venni a felelős munkatársnak, vezetőnek, bárkinek, csak éreztesse, hogy ő az egyedüli, aki tud intézkedni, aki nélkül megáll az élet!

Felróható ez a viselkedés bárkinek is? Nem. Még annak sem, akitől eltanultuk - mert ő is eltanulta, hiszen minden olyan viselkedés, ami harmónia helyett konfliktust szül, az az ember nem természetes reakciója, hanem külső hatásra reagáló tanulásának az eredménye.
Miért tanuljuk el a rossz mintát akkor is, ha épeszű, értelmes és felelős dolgozók vagyunk?
Mert a felettesünk mintája. Ez bizony természetes, törvényszerű emberi reakció. Tartunk a hatalomtól, nem is ok nélkül, hiszen a hatalom a munkaviszonyban azt is jelenti, hogy dönthet a karrierünk felől.


Ami viszont ebben az eltanult mintában nem természetes, az az, hogy ettől félve nem vállaljuk fel saját eszméinket, inkább feladjuk a javaslatunkat. Tudat alatt, miközben mi magunk is a szerint kezdünk viselkedni, amitől magunk is szenvedünk.
Segít-e ezen valami? 


Első lépésben a tudatosítás volna szükséges: viselkedem-e én néha úgy, ahogy én nem szeretem, ha velem szemben viselkednek? A példánkat vizsgálva: Miért hagyok fel a javaslattétellel? Van-e valaki a szervezetben fölöttem, aki gátolja a saját elképzeléseim kibontakoztatását? Hogyan éri el? Én csinálok-e ilyet másokkal vagy akár magammal szemben is – például azáltal, hogy kételkedem- a saját gondolatomban? Ha igen, akkor legalább a kiinduló pont megvan!
És utána?
El kell kezdeni visszaszerezni a saját elképzelések, a saját attitűd szerinti viselkedés jogát. Mert igenis mindenkinek joga van úgy viselkedni, ahogy a természete diktálja - különben meghasonlik önmagával, ami a személyiségében torzulást hoz létre (kisebbet, nagyobbat).
És mi lesz a következmény? Kiderül.
Van, ahol megbüntetik, ha vállaljuk önmagunkat, de olyan is lesz, ahol díjazzák az egyéniséget. Mit veszíthet tehát az, aki felvállalja magát? Legfeljebb egy olyan munkahelyet, ami rosszul hat a személyiségére.


Petrány Viktória

   
© DivízióPro Szervezetfejlesztő és Tanácsadó Kft. 2009.